Vallomás egy ékességes Fénylénytől egy másik Ékességes Fénylény számára

Érdekes esemény késztetett erre a vallomásra.

Mi lenne, ha most az életünket úgy képzelnénk el, mint egy vonatot.
Ez egészen könnyűnek mutatkozó feladat.
Szóval, vannak állomások, ahol megállunk, néha több is egymás után, néha egyik megálló messzebb van a másiktól és minden állomáson vannak le- és felszálló társaink.
És vannak olyanok is, akik csak bizonyos meghatározatlan intervallumokban jelennek meg.
Aztán vannak olyanok, ha kell, hanem nem kell, maradnak, nem szállnak le,
gyakran még lelökni se nagyon lehet őket.
És bizony vannak olyan szakaszok, mikor egyedül utazunk a magunk vonatán.
Ezek a legszebb időszakok, a tanulási és fejlődési folyamatainkban.
Akkor abban az adott helyzetben sokszor nem így látjuk.
Amikor abban a szerencsében van részed, hogy a vonatodon olyan társad utazik Veled,
aki felhívja a figyelmedet arra a nagyon egyszerű és nem tetsző tényre,
hogy éppen azokat a gondolatokat kezded el éltetni, nem csak magadban,
hanem még hangok formájában is, amik nem a létezésedet szolgálják,
hanem egyenesen a pusztítás útját kezded járni velük,
! - NA! akkor, pontosan akkor van szerencséd. 

Elmondhatod magadról, hogy valahol legbelül szereted magad mégis csak,
hiszen megteremtettél a saját magad számára egy társat, aki ott van és támogat,
és nem csak arra figyel, hogy beszélsz, hanem azt is érzékeli, hogy mit beszélsz.

Tehát tudd, hogy benned van a szeretet és mélyen valahol legbelül szereted magad.
Erősítsd fel ezt az érzést magadban, szükséged van rá! Csináld, figyeld, érezd!

Add át a sejtjeidnek, szöveteidnek, gondolataidnak.
Mennyire figyelsz arra, hogy mit beszélsz?

Milyen szót használsz? Mit mondasz?
És közben milyen érzelmeknek adsz teret a testedben?

Feltűnt már olyan gondolat benned, hogy nincs szükségem ezekre a nehéz érzésekre?
Igen? vagy Nem? 
Hogyan irányítasz, ha nem vagy hajlandó felismerni,
hogy van lehetőséged a választásra?


Vajon tudod hogyan programozhatod magad, bárki segítsége nélkül?
Tanultad már azt valahol? Vagy tudod hol tanítják? Mit tudsz erről? Tedd fel a kérdést magadnak! 
Érdekel Téged az, hogyan tudod az írányításod alá venni a saját életedet? 
Ez bizonyos mennyiségű munkát igényel, mikor megtanulod hogyan irányítsd a gondolataidat, bár ebben a Szíved a legnagyobb tanítod és segítőd. Evvel lehetőséget adsz magadnak és a körülötted lévőknek/élőknek arra, hogy egyenrangú felek-ként létezzektek egymás számára,
oda-vissza. 
Az legszebb és legbecsesebb dolog, melyet adhatsz magadnak
és szemben álló másik önmagad egy részének. 

Minden pillanatban hozunk döntéseket, ilyet, olyat, amolyat, még akkor is,
amikor nem döntünk, 
vagy azt várjuk, hogy más tegye meg helyettünk.
A változás lehetősége, az irányítás nálad van, mindig nálad van, a Te létezésedben.
Kezdj figyelemmel lenni magad iránt. Nem másnak csinálod, magadnak.
Senki, még egyszer ismétlem senki, nem tudja megtenni helyetted.

- Egy icipici saját tapasztalást belevonok, hogy jobban szemléltessem a helyzetet a számodra.
Senki nem tudott megtanulni helyettem, újra járni, mikor ez volt az egyik feladatom,
és senki nem tudta meghozni a döntést helyettem, hogy hány kemoterápia kezelést vagyok hajlandó elfogadni. És senki nem tudta kivezetni a testemből a kemoterápia vegyi anyagait helyettem, csak én!
Egyedül, csak én! -

És most kérlek, kezd el sorolni a magad helyzeteit.
Figyeld, mit beszélsz, milyen érzések jönnek elő benned és tedd fel a kérdést:
mit tanultam ezekből a tapasztalásokból?
Tényleg tanultam belőlük, vagy csak tapasztalgatok továbbra is folyamatosan? 
Ha, így van nem baj, csak vedd észre!
És vedd észre azt is, itt a lehetőség a döntéshozásra, mostantól:
hogyan tudom a magam fejlődésére fordítani és mit szeretnék kezdeni ezekkel a tapasztalataimmal? Meg kell, tudjad érteni, hogy mindig attól függ minden,
mit döntünk. Hogyan határozunk? Akard megérteni! Ha, a szándék benned van, a megértésre, menni fog! Egyszer csak észreveszed, hogy megértetted. És akkor azon nyomban el is tudod fogadni, az irányítás adta lehetőségeket. 
Kérdezd meg magadtól!!

Mielőtt belemerülsz a kérdésekbe, előbb lazítsd ki magad az élet hangjaival.
A kérdések felvétevése közben mellőzd a zene hallgatást vagy a hangtálak rezgését,
természetesen csak akkor, ha változást akarsz az életedben.


Sokkal inkább ajánlom a csendet.
Merülj el a saját csended szépségében és engedd hallanod a lelked énekét.

És most kezdj el kérdezni magadtól, hogy a lelked válaszolni tudjon.

Mi olyan félelmetes a számomra, ami miatt nem mozdulok másik irányba?
Valóban akarsz változtatni? Valóban ez a szándékod? Vagy csak magad helyett mást akarsz felelősségre vonni, hogy Te ilyen állapotban vagy? És mehetsz ide vagy oda, mindegy milyen tanfolyamra, gyógyítóhoz, sámánhoz vagy mágushoz, nincs gyógyír, ha Te magad nem választod az egészséget, szépséget, a szeretetet és nem rendezed a gondolataidat, ha nem váltasz irányt. Ezeket a választásokat igyekszik a széles és szűk környezetünk elnyomni, kikoptatni belőlünk. Nem kell elfogadnunk azt, ami ellenkezik a létezésünk szépségével, persze evvel együtt vállalni kell a változás adta újdonságok tárházát is. És ha könnyedén érzed magad, bátran haladj tovább, hiszen Isten a szépséget és a szeretet ajándékozta számodra.

Minden pillanatban, résen kell legyél, hogy fülön csíphesd a torzulást elősegítő gondolataidat, akkor is, ha a tieid, és akkor is, ha másoké. Szabadulj meg tőlük, akard!
Akard! És nem marad el a változás, bizton állíthatom!
Amikor megérted, meglátod, észleled a választásaidat ujjongj,
eleinte hangosan is, és dicsérd meg a benned levő tudat észlelőjét.
A lényt, aki Te vagy! Szánd rá magad és nézd meg magadban,
milyen érzésekkel itatod át magad nap, mint nap!

Milyen érzésekkel eteted a sejtjeidet percről-percre, és kit teszel mindezért felelőssé?
Ki vállalhatja a felelősséget a gondolataidért és az ebből következő cselekedeteidért?
Ki az, aki a döntést hozza? Látod magad valójában ki is vagy igazán?
Tudod-e valójában mire vagy képes? Megmutatta már valaki Neked, mivé is válhatsz? 
Hogyan irányíthatod a létet, az életet, melyet kaptál és elfogadtál?

Mi az a hülyeség, amivel eltakarod az éberségedet a magad szépségéről, amit választasz?
Ki lehetnél, ha mást választanál? Ki tiltja meg, hogy mást válassz??
Kivé/mivé lehetnél, ha mást választasz?
Mitől olyan félelmetes az a más, hogy nem választod?
Hogyan változna meg az életed akkor, ha mást választanál?
Kit/mit kellene elhagynod akkor? Mit nem akarsz abban vállalni?
Nem akarod? VAGY Nem tudod? Na, melyik is igazán?
Csak tudd, hogy ez a Te választásod?
Hogyan tudnád könnyedén megkapni a válaszokat magadtól?
Mi kell ahhoz, hogy könnyen tudjam meg a válaszokat magamtól?
Tedd fel a kérdéseket egy nap többször is!
Mit rejtek el magam elől még annak árán is, hogy veszélyeztetem a létezésem?

Isten, mikor megteremtette az Embert, a lelket, a tudatot és a szellemet
adta az ember számára. 
Így a teremtés koszorújává az embert tette.
Vajon Te használod azt, amit kaptál? ​Mit gondolsz, mi a Te dolgod?

Vajon milyen gondolatokkal hozhatod létre az egészséget,
az életet, az alkotást, mely szívből jön és ezáltal örökkévalóvá válik. 

Bizalmat? Szabadságot? Egységet?
Egyenlőséget? F
iatalságot? Szépséget?

Figyeld magad folyamatosan! Na, ne aggódj, ezt más nem igazán teszi meg helyetted.
Ha mégis van valaki melletted, aki figyel Rád, akkor légy hálás Istennek
(és keresd meg hol is van tulajdonképpen), hogy a szívedhez vezető pontot nem zártad be,

Isten jól elhelyezte benned a szeretet szikráját, millió és millió éveken át
valamely sejtedben, atomodban, fotonodban, fényedben. 

Isten várja a kérésedet és segítséget ad, gyönyörűséges, 
ékességes fénylény teremtményének az Embernek.

Fogadd és légy boldogságban, ahányszor, és amikor csak kedved tartja.

Szeretettel Andrea
 Irányváltó ~ azon tűnődom, hogyan lehetséges ez?

Köszönöm Zsuzsának, hogy életre keltette bennem ezen gondolatokat.

vissza az oldal tetejére